Most jó...

Mostanában valahogy kezdenek rendbe jönni a dolgaim... most nem vágyom máshová. Mindig megtalálom a pozitívumokat, ezért jól érzem magam.:) Ez tényleg én lennék?

Mennyit ér a franciatudásom?:)

Ma reggel egy gázszerelő megjavította a konvektort a szobámban. Anyukám elmesélte neki, hogy éltem Franciaországban. Kihasználva a kedvező alkalmat, megkért egy kis szívességre. Tunéziába mennek minden évre egy focibajnokságra, de mivel nem beszél franciául, elég nehézkesen kommunikál a helybeliekkel. Telefonon kellett megkérdeznem a tunéziai hotel munkatársától, hogy megfelel-e az e-mail, amit küldtek neki, és hogy kell-e még küldeniük valamit. A tunéziai azt mondta, minden rendben van. Ezután megkérdezte, hogy idén én is megyek-e a csapattal. Az én nememre a válasz az volt, hogy kár, mert nagyon jó hallgatni a franciámat.:) És hogy akkor jövőre menjek. A szerelő nagyra értékelte a segítségemet, cserébe csak 5000 Ft-ot kért. Mire nem jó, hogy az ember tud egy kicsit franciául?

Megint itt...

Jó sok idő eltelt, mióta utoljára írtam ide. Most talán megint érdemes. Elkezdtem tanítani egy kéttannyelvű műszaki szakközépben, azt remélve, hogy majd megtalálom itthon a helyem, és belenyugszom, hogy csak ennyit kereshetek a tanítással. De nem így lett. Úgyhogy megint itt fogom hagyni kis hazánkat. Az új cél Lyon, azaz megint Franciaország.

Hàt igen... megigértem, hogy gyakran irok, de nem mindig jön össze. Ma ùgy döntöttem, hogy megint fogok franciàra jàrni, mert nem beszélek elég jol. februàr 12-èn lesz a szintfelmérö, és szerintem a következö héten màr kezdem is ùjra a tanulàst. Emellett persze tovàbbra is munkàt keresek. ùgy érzem, kezdek kiöregedni abbol, hogy idegenekkel lakom együtt. persze nem teljesen idegenek, de nem együtt, hanem egymàs mellett élünk. Legközelebb nem csinàlok ilyet. Csakis közeli baràtokkkal, csalàddal, vagy egyedül.

Még mindig munkakeresés

Hàt igen, nem egyszerü. De otthon sem lenne az. Tegnap este legalàbb kaptam két vàlaszt- két nyelviskolàtol, talàn majd be is hivnak. Jo lenne. De nem adom àm fel! Keményebb fàbol faragtak engem:) Van jo hir is: az egyik volt csoportttàrsam(a francia tanfolyamrol) immàron a baràtnöm: mult pénteken meghivott magukhoz, jo volt. Holnap együtt ebédelünk:)

A mi karàcsonyunk

Mùlt pénteken a lakotàrsaimmal is megünnepeltük a karàcsonyt. Volt beigli is!:) Egyszerre mindenki csak egy ajàndékot bontott ki, és megmutatta a többieknek. Mindenki örült az ajàndékainak, sikerült eltalàlni a megfelelöket. én 3 könyvet kaptam franciàul:), és egy isteni finom teàt. Sacha-tol parfümöt, testàpolot, meg tusfürdöt. Kicsit félek a könyvektöl, azaz, hogy sokat kell szotàraznom, de legalàbb fejlödik a szokincsem...

A repülöùt

Hàt, végre megérkeztem Franciaorszàgba, de hogyan?:) A gépem 7-én délben indult volna, de bemondtàk, hogy mivel 20 perccel késöbb érkezik Londonbol, késöbb is szàll fel. Beszàllàs utàn a pilota közölte velünk, hogy a jégtelenitö kocsi elromlott, ezért vàrnunk kell egy màsikra, amit a 2-es terminàlbol küldenek. Miutàn ez a gép elvégezte a jégtelenitést, lassan elkezdtünk gurulni. Rövid idö mùlva megàlltunk, és a pilota közölte velünk, hogy az egyik szàmitogép meghibàsodott, ezért vàrnunk kell a Lufthansa szervizeseire. A végsö rossz hirt 2 oràs vàrakozàs utàn tudatta velünk: ezzel a géppel ma nem repülünk Pàrizsba, mert a problémàt nem lehet rövid idön belül megoldani. Igy hàt nem volt mit tenni, visszamentünk a terminàlba, és vàrtuk a fejleményeket. 3 utàn kicsivel közölték, hogy 3:40-kor érkezik egy gép Eidhovenböl, amivel el tudunk jutni Pàrizsba. A kapunàl ki is volt irva, hogy felszàllàs 16:10-kor. Idöben be is szàlltunk, de 5-ig vàrnunk kellett azokra a szerencsétlen utasokra, akik Brüsszelbe mentek volna, de az ö gépükkel is történt valami. Ràadàsul csak 48-an tudtak felszàllni, mert csak annyi üres hely volt a mi gépünkön. Vègül kicsivel 7 utàn megérkeztünk ùticélunkra. Hosszù volt:)